Forse

Forse
mi perderò
nei tuoi occhi da bambino
nell'ora in cui la luce
accende i tuoi capelli dorati.
Forse
andrò a cercar gli ultimi lampi
della tua anima
divisa tra migliaia di occhi

e mani e piedi e sorrisi

e corpi ebbri in stato di festa.
Forse
il mio sangue si ucciderà
nella nebbia dell'oblio

aspettando l'arrivo

del tuo passo fermo,
portatore di una giovane promessa.
Forse
queste illusioni si incontreranno,
sogno nel sogno,
in un attimo di vita

che solo è delirio.

©silverdeer

---

It might be

I might
get lost
within your childish eyes
by the time the light
inflames thy golden hair.
I might
go and seek the ultimate lightnings
of your soul
- split among eyes in thousands

and hands and feet and smiles

and bodies rejoicing in feast.
My blood might
destroy itself
within the mist that numbs
longing for the arrival

of your still foot,
bringer of a promise in bloom.
These illusions might
gather,
dream within the dream,
in a sparkle of life

just a raving - that's all.

---

Vielleicht

Vielleicht
werde ich mich in deinen
Kinderaugen verirren
just als das Licht
deine goldene Haare entflammt.
Vielleicht
werde ich die letzten Blitze
deiner Seele suchen
die sich in tausend Augen spiegelt

und in Hände und Füsse und Lächeln

und in die von dem Fest berauschten Körper.
Vielleicht
wird sich mein Blut im Nebel
der Vergessenheit töten

auf die Ankunft

deines festen Schrittes wartend,
Träger eines jungen Versprechens.
Vielleicht
werden diese Täuschungen sich treffen,
Traum im Traum,
in einem Lebensaugenblick

der nur Wahn ist.

---

Peut-être

Je me perdrai
peut- ệtre
dans tes yeux d’enfant
quand la lumière
illumine tes cheveux dorés.

J’irai peut- ệtre chercher
les derniers éclairs
de ton âme
divisée entre milliers d’yeux
et mains et pieds et sourires
et ivres corps joyeux.

Mon sang se tue
peut- ệtre
dans le brouillard de l’oubli
en attendant l’arrivée
de ton pas sûr,
qui porte un jeune espoir.

Ces illusions se rencontreront
peut-ệtre
rêve dans le rêve,
dans un instant de vie
qui est seulement délire.

---

Talán

Talán
El fogok veszni
Gyermekszemeidben
Mikor a fény
Megvilágítja arany hajadat.

Talán
Elmegyek majd megkeresni, ezer szem
Közt elosztott lelked
utolsó villámát
s kezek és lábak és mosolyok
És szórakozó részeg testek.
Talán

A vérem fog megölni
A feledés ködjében
Várva lassú léped
Érkezését.
Mely fiatal ígéretet hoz.

Talán
Ezek az illúziók összefutnak majd,
Alom az alomban,
Az élet egy pillanatában

Mely nem más, mint delírium

---

Eble

Eble
Mi perdigxos
En viaj infanaj okuloj
Kiam la lumo
Ekbluligas viajn orajn harojn
Eble
Mi iros sercxi la lastajn fulmojn
De via animo
Dividita je miloj da okuloj
Kaj manoj kaj piedoj kaj ridetoj
Kaj korpoj ebriaj dum festoj
Eble
Mia sango sin mortigis
En la nebulo de la forgeso
Atendante la alveno
De via firma pasxo,
kiu portas junan promison
eble
cxi tiuj iluzioj renkontigxos,
dum momento da vivo
kiu nur estas freneco.

-Associazione Salotto Culturale Rosso Venexiano
-Direttore di Frammenti: Manuela Verbasi
-Supervisione: Paolo Rafficoni
-Autore della poesia: crobiotermini
-Traduzioni: E. de Zottis, Peter Patti, Dany duevitecolorate, ababarbra, Massimo Acciai, Livia Aversa, yuko kay, Rita Foldi
-tutti i diritti riservati agli autori, vietato l'utilizzo e la riproduzione di testi e foto se non autorizzati per iscritto